Na jó,hagyjuk inkább a Frankeinstein-szerű horrorszövegetek és térjünk át a való világba. (Mármint,ha ez az én esetemben egyáltalán lehetséges lenne,ugyanis én mindig a föld felett/alatt vagyok két méterre.)
Újra jelentkezem,még mindig élőként.(És,mostmár tényleg próbálok rendszeresen írni,mert a végén agyfrászt kapok a sok dolog miatt,amit írni akarok,de nem írtam még le.)
Szóval,aki szereti a blogomat a Fate Mystery Gimit,annak jó hírt hoztam,mert...
Pechetekre,most dumálós kedvemben vagyok,így "dőlni fog most belőlem a vaker" (vagy,legalább is megpróbálom).Eddigi unalmas napjaimat a hétvégém törte meg,mivel...*dobpergés* megvettem az egyik kedvenc animém,a Vampire Knight 7.mangakötetét.*-*
Ezzel a kis drágasággal együtt már megvan a megjelent magyar részek nagyja.Már csak az 1. és 2. részt kell valahonnan előbányásznom.Ezen felül képzeljétek,megnyertem Miharu Tayuya Yoshikuni egyik bannerkészítő versenyét.^^" Hát,igen.Ha valakit érkedel a kép,írjon komiban és felteszem a blogra.
Mit is akartam még...á,igen! El akartam regélni(csak hogy láthassátok,meggkora anime és manga fan vagyok és mindent megteszek értük),hogy milyen röhejesen kapkodtam a drága 7.kötetért.
Szóval,vasárnap délelőtt nyugisan besétáltam az Árdákban lévő Alexandrába,csak úgy nézelődni.(Megjegyzés: Ez még nem azt jelenti,hogy plázacica vagyok,utálok plázákba menni,csupán csak ott vannak a legnagyobb kínálatú könyvesboltok.^.^)Merő kíváncsiságból elsétáltam a mangák előtt és már éppen bakndukoltam volna tovább,amikor,mintha isteni jelzés jött volna,megpillantottam Őt,a 7.kötetet.Néhány társával együtt fent csücsült a legfelső polcocskán és éreztem,hogy csak rám vártam.Gyorsan odaléptem és elkezdtem pipiskedni,hogy elérjem legalább az egyiket,de csak annyit értem el,hogy majdnem ráborultam a szekrényre.Jó,-gondoltam-Taktikaváltás! Ekkor elkezdtem ugráni és,amikor már majdnem sikerült lehúznom az egyiket,hát nem nekiestem annak a nyamvadt szekrénynek?!De úgy,hogy majdnem lerántottam a kezem ügyében lévő mangákat.(Még jó,hogy csak majdnem..kár lett volna szegény mangákért.) Ekkor már egy eladó is felfigyelt rám fél tucat vásárló mellett,így odajött hozzám a fickó,a maga kb 190 centijével és lazán levette nekem,míg én törpének éreztem magam mellette a magam 160 centijével.T-T
Na jó,amíg a képet néztek,kedves olvasó,addig én gyorsan félretettem (legalábbis egy időre) a kissebségi komlpexusom miatti bánkódást és..hát...egyenlőre úgy gondolom ennyi.Ígérem,próbálok még ezen a héten életjelet adni magamról.(De,ha nem sikerül,az nem azt jelenti,hogy kipurcantam és lehet rendzni a 'Éljen,feldobta a bakncsát' bulit.Közlöm veletek,hogy nem szánkédozom bekrepálni ^^")
De,a következő bejegyzésig,Sayonara!